Mennyi időt töltsünk együtt? - A jó párkapcsolat titka

Sok konfliktus kiindulópontja, hogy mennyire kell megosztani mindenünket egy párkapcsolatban. Mennyire szükséges együtt csinálni mindent, utazni, vásárolni, moziba vagy színházba menni?

Tér és idő
Vannak teret igénylő kapcsolatok, ahol mindkét fél önálló élettel, önálló szokásokkal érkezett és létesített viszonyt. Ahol időről időre "szabadságot" kell adni a másiknak, hogy azt csinálhasson, amit csak akar. Ennek nem kell feltétlenül azt jelenteni-e, hogy ekkor az aktuális nőt egyszerűen hátra hagyja a férfi, mintha nem is létezne.

Ideális lehet ez a forma, ha mind a nő, mind a férfi igényli a külön időtöltést. Ellenben, ha ez csak az egyik fél szükséglete, hamar viszályhoz vezethet a nagyfokú szabadságvágy. A szabadulni akaró fél természetesnek veszi, hogy mindenkinek megvan a maga élete, míg a másik szenved, attól tartva, hogy akkor most mégsem élnek párkapcsolatban. A kompromisszum jó megoldás lehet, ha hajlanak rá a felek, teret és időt hagyva a másiknak, de érezve, hogy összetartoznak. Ilyen lehet, ha hagyjuk az imádott pasit sörözni és meccset nézni egyedül, amikor nem morgunk azon, hogy már megint szanaszét hagyott mindent.

Konfliktusok
Egy évek óta tartó kapcsolatban azonban már vannak természetesen együtt csinált dolgok, a hétvégi bevásárlás, a közös főzőcskék, szabadidős programok. Mit jelent és hogyan kezelendő, ha a férfi, akivel együtt vagyunk, nélkülünk megy nyaralni? Vajon ez is "csak" tér adás? Vagy talán azt jelenti, hogy mégsem velünk tervez?

Hogyan éli meg a nő? Szenvedhet, megkérdőjelezheti a kapcsolat alapját, mibenlétét és egyszerűen ki is sétálhat belőle, mondván, ha ő nem tervez velem, én sem vele. Ha marad, akkor szenved, ez szinte garantálható. Mert a kérdések mindig ott motoszkálnak a fejekben, újból és újból keserűséget okoz, elfogadható magyarázat nélkül talán soha nem tud továbblépni, megreked a bizalmatlanság szintjén az egész viszony. A szeretet nagyobb úr ezeknél, így folytatható egymással a kapcsolat, de már soha nem lesz olyan, mint volt. Érdemes vállalni?